Sorry, the requested view was not found.

The technical reason is: No template was found. View could not be resolved for action "webPushNotification" in class "Seam\SeamTemplate\Controller\TemplateController".

Lélegzik-e a fa?

 

Nem, nem tévedés. Nem az a kérdés, hogy a fal lélegzik-e, hanem hogy az építési fa lélegző tulajdonságú-e? Ezt a kérdést könnyen meg lehet válaszolni: természetes, hogy a fa nem párazáró tulajdonságú. De hogy miért tettük fel a kérdést, azt a cikk végén válaszoljuk meg. Addig is a falakról:

 

Lélegzés, légzárás, párazárás

A „lélegző fal” kifejezés már erősen bent van a köztudatban, bár szakmailag nem a legtökéletesebb. A falak ugyanis nem lélegeznek, nem szuszognak, és nem is horkolnak, viszont lehetnek nyitottak vagy zártak páratechnikai értelemben. Hangsúlyos a páratechnikai szó, ugyanis meg kell különböztetni a levegő mozgását megengedő, illetve a páravándorlást engedő falszerkezeteket. Az előbbire példa lehet az, ha a rosszul illesztett téglák közül kispórolják a habarcsot, vagy ha a panelhézagok tömítése nem megfelelő. Megállapodhatunk abban, hogy ilyen falazat senkinek nem állhat érdekében, vagyis a légzárás minden homlokzati fal elengedhetetlen követelménye! A falak légzárására nem minimális, hanem maximális követelményeket adnak meg. Egy jól kivitelezett fal légáteresztő képessége nem lehet nagyobb, mint 0,1 m3/(h•m2•Pa). A szükséges légcseréről (a légcsereszám minimum 1 legyen óránként) pedig a nyílászárónak kell gondoskodnia. Fordítva ül a lovon az, aki a falakon réseket szeretne látni, miközben az ablakokat bedeszkázza.

A páravándorlás már más kérdés. A nedvességnek nincs szüksége nyitott járatokra, a pára a falazatot alkotó szilárd anyagon is képes átjutni a meleg oldalról a hideg felé. Ha ebben megakasztjuk, párafeldúsulás lesz a szerkezetben, ami egy idő után nedvesedést, penészesedést is eredményezhet. Ezt kell tehát elkerülni a jól megkonstruált falszerkezetekkel, és a légzárásról pedig gondoskodjon a kőműves.

 

Nyers, szigeteletlen falak

Az utóbbi években megint felütötte fejét a penész, különösen az új épületek esetében. A gondok jelentkeznek a hőszigetelt és nem hőszigetelt (anyagában szigetelő falazóanyaggal készült) homlokzati falak esetében egyaránt. A bajt a legtöbb esetben az okozza, hogy a mai feszített tempójú építkezés során (tavasszal kiássuk a gödröt, ősszel költözés) a jelentős mennyiségű építési nedvességnek nincs ideje távozni. A fűtési szezon beköszöntével a nedves, rossz (pontosabban „nyers”, még nem végleges) hőszigetelő képességű falazóanyagok és a magas páratartalom együttes megléte valószínűsíti a páralecsapódást, penészesedést. A jól tömített nyílászárók, és a rosszul értelmezett takarékosság (ne szellőztessünk, mert azzal elveszítjük a megtermelt hőt) miatt a lakás légterében feldúsul a pára, ami megint csak a penész meleg ágya lesz. A megoldás – ha még nem késő – olyan ablakok beépítése, amelyeknél résnyitási lehetőség is van, vagy egy külön beépíthető ablakszellőző alkalmazása.  Amennyiben ez már nem lehetséges, a gyakori szellőztetés segíthet a gondon. A szellőző levegővel ugyanis nem vesztünk jelentős mennyiségű energiát, hiszen a levegő kis tömege miatt a meleg falak hamar felfűtik a bejövő hideg levegőt, viszont jelentős mennyiségű nedvességtől szabadulhatunk meg. Szerencsés esetben az építési nedvesség egy szezon alatt eltávozik, és a problémák megszűnnek. Ez persze nem igaz azokra az esetekre, amikor hőhíd okozza a nedvesedést. Ilyenkor utólagos hőszigetelésre van szükség, amikoris kívülről AUSTROTHERM AT-H80 homlokzati hőszigetelő lemezzel kell az épületet burkolni.

 

Hőszigetelt falak

Az olaj ára az elmúlt időszakban minden rekordot megdöntött. A drágább energiát a vastagabb hőszigeteléssel lehet kompenzálni. Szakemberek körében már nem kérdés, hogy a homlokzati falakat hőszigetelni kell. A leggyakrabban használatos megoldás az expandált polisztirolhab (például AUSTROTHERM AT-H80) alkalmazásával készült, ragasztott rendszerű homlokzatszigetelés. A kedvező árú, évtizedek óta bevált megoldás a lakótér klímájára is jó hatással van. Amennyiben a belső tér légállapota a szokásosnak megfelelő és a fal nedvességtartalma se tér el a megszokottól, külső oldali hőszigetelés esetén kondenzációs probléma nem merülhet fel. A jól tervezett falazatoknál a távozó nedvesség rétegről-rétegre egyre kisebb ellenállással találja magát szembe. Mivel egy adott réteg páradiffúziós ellenállása az anyag páradiffúziós ellenállási számától (m) és a réteg vastagságától függ, könnyen belátható, hogy minél nagyobb a m, és minél vastagabb egy réteg, annál nagyobb a páradiffúziós ellenállása. A tömör, vagy kevéslyukú téglák diffúziós ellenállási száma (m = 10-20) a hőszigetelő anyagéval azonos nagyságrendűek, hiszen a polisztirolhabokra ez m = 20 körül adódik. Ami a szerkezeti vastagságot illeti, ezek a falak általában 30-50 cm vastagok, míg a rákerülő AUSTROTHERM AT-H80 általában csak 10-15 cm; így az ilyen esetekben páratechnikai számítások nélkül is belátható, hogy kondenzáció nem léphet fel.

Nem kell tehát tartani attól, hogy a polisztirol hőszigetelés meggátolja a pára szabad vándorlását a falon keresztül. És ez természetes is, hiszen például a legtöbb fa (fenyő, tölgy, bükk) páradiffúziós ellenállása 40, vagyis nagyobb, mint az AUSTROTHERM AT-H80 hőszigetelő lemezé, és mégse tesszük fel a kérdést:

Lélegzik a fa?