Sorry, the requested view was not found.

The technical reason is: No template was found. View could not be resolved for action "webPushNotification" in class "Seam\SeamTemplate\Controller\TemplateController".

Homlokzati falak rétegrendje

Láthatjuk tehát, hogy a külső határoló falak nem tudják befolyásolni a lakásból távozó pára mennyiségét. Ennek ellenére szükség van páratechnikai számításokra, mert a helytelenül megválasztott rétegrend arra vezethet, hogy a nedvesség felhalmozódik a szerkezetben, és először a hőszigetelő képessége csökken, majd állagromlás, penészesedés lehet az eredmény.

Nyers, szigeteletlen falak

A penész pedig könnyen megjelenhet új épületek esetében is. A gondok jelentkezhetnek a hőszigetelt és nem hőszigetelt homlokzati falak esetében egyaránt. A bajt a legtöbb esetben az okozza, hogy a mai feszített tempójú építkezés során (tavasszal kezdjük az alapozást, ősszel költözés) a jelentős mennyiségű építési nedvességnek nincs ideje távozni. A fűtési szezon beköszöntével a nedves, rossz (pontosabban „nyers”, még nem végleges) hőszigetelő képességű falazóanyagok és a magas páratartalom együttes megléte valószínűsíti a páralecsapódást, penészesedést. A jól tömített nyílászárók, és a rosszul értelmezett takarékosság (ne szellőztessünk, mert azzal elveszítjük a megtermelt hőt) miatt a lakás légterében feldúsul a pára, ami megint csak a penész meleg ágya lesz. A megoldás – ha még nem késő – olyan ablakok beépítése, amelyeknél résnyitási lehetőség is van, vagy egy külön beépíthető ablakszellőző alkalmazása. Amennyiben ez már nem lehetséges, a gyakori, rövid idejű, intenzív szellőztetés segíthet a gondon. A szellőző levegővel ugyanis nem vesztünk jelentős mennyiségű energiát, hiszen a levegő kis tömege miatt a meleg falak hamar felfűtik a bejövő hideg levegőt, viszont jelentős mennyiségű nedvességtől szabadulhatunk meg. Szerencsés esetben az építési nedvesség egy szezon alatt eltávozik, és a problémák megszűnnek. Ez persze nem igaz akkor, ha hőhíd okozza a nedvesedést. Ilyenkor a kritikus helyeken utólagos hőszigetelésre van szükség, amikoris kívülről AUSTROTHERM AT-H80 homlokzati hőszigetelő lemezzel kell az épületet burkolni.

 

Hőszigetelt falak

Az olaj ára az elmúlt időszakban minden rekordot megdöntött. A drágább energiát a vastagabb hőszigeteléssel lehet kompenzálni. A leggyakrabban használatos megoldás az expandált polisztirolhab (például AUSTROTHERM AT-H80) alkalmazásával készült, ragasztott rendszerű homlokzatszigetelés. A kedvező árú, évtizedek óta bevált megoldás a lakótér klímájára is jó hatással van. Amennyiben a belső tér légállapota a szokásosnak megfelelő és a fal nedvességtartalma se tér el a megszokottól, külső oldali hőszigetelés esetén kondenzációs probléma nem merülhet fel. A jól tervezett falazatoknál a távozó nedvesség rétegről-rétegre egyre kisebb ellenállással találja magát szembe.

 

Mivel egy adott réteg páradiffúziós ellenállása az anyag páradiffúziós ellenállási számától (u) és a réteg vastagságától függ, könnyen belátható, hogy minél nagyobb a u, és minél vastagabb egy réteg, annál nagyobb a páradiffúziós ellenállása. A tömör, vagy kevéslyukú téglák diffúziós ellenállási száma (u = 10-20) a hőszigetelő anyagéval azonos nagyságrendűek, hiszen az Austrotherm homlokzati hőszigetelő lemezre ez u = 20 körül adódik. Ami a szerkezeti vastagságot illeti, ezek a falak általában 30-50 cm vastagok, míg a rákerülő AUSTROTHERM AT-H80 általában csak 7-10 cm; így az ilyen esetekben páratechnikai számítások nélkül is belátható, hogy kondenzáció nem léphet fel. A beton, tömör tégla vagy kevéslyukú tégla falazatokra (B30) tehát korlátlan vastagságban felvihető a hőszigetelés. Az Austrotherm AT-H80 akár 30 cm vastag is lehet, így a fal hőátbocsátási tényezője eléri a 0,12 W/m2K értéket, így akár a passzívházak követelményeit is el lehet érni ezzel az eljárással. Kőfalak esetében is hasonló a helyzet: tetszőleges vastagságban, de legalább 12 cm-es AT-H80 lemezt alkalmazzunk. Ilyen, vagy nagyobb hőszigetelőanyag vastagságnál a lépcsős élképzésű táblák alkalmazása ajánlott, hogy az átmenő hézagok okozta hőhidakat elkerüljük.

Más a helyzet a korszerű, nagy porozitású, függőleges habarcshézag nélküli („NF”) falazóanyagokkal készült fal esetében. A tartófal kis páraellenállása és jó hőszigetelő képessége miatt a nedves levegő el tud jutni a hőszigetelés belső felületére. Vékony (4-5 cm) hőszigetelés esetében a tégla hővezetési ellenállása a nagyobb vastagságának köszönhetően (30-44 cm) magasabb lesz, mint a hőszigetelésé, ezért a nedves levegő lehűl, és a pára kicsapódik. A kicsapódás oka tehát a tégla rossz hővezetéséből és alacsony páraellenállásából adódik, ezért nem is lepődhetünk meg azon, hogy a pára a hőszigetelő anyag fajtájától és diffúziós ellenállásától függetlenül – vagyis polisztirol és szálas anyag esetében egyaránt – kondenzálódik. Ilyenkor csak a jelentősebb vastagságú hőszigeteléssel érhetünk célt.

Ahhoz tehát, hogy elkerüljük a lecsapódást, a külső oldali hőszigetelés hővezetési ellenállása például 38-as NF tégla esetén nem lehet kevesebb, mint 1,3 m2K/W, ami 6 cm AT-H80-nak, vagy 5 cm GRAFITnak felel meg. Ezzel a falazat hőszigetelő képessége a falazóanyag függvényében 0,25 – 0,31 W/m2K, ami megfelel a szakma mostani ajánlásainak. Amennyiben tovább szeretnénk javítani a fal hőszigetelő képességét, nincs akadálya: a 30 cm vastag hőszigeteléssel készülő falak is megfelelnek a páratechnikai számítások szerint.

Divatos megoldás manapság a hőszigetelésre ragasztott kerámia, illetve hasított kő burkolat.

Ez esetben is, akárcsak a vakolattal fedett megoldások esetében csak komplett rendszert szabad alkalmazni. Elengedhetetlen, hogy a rendszert alkotó minden egyes termékekről (ragasztó, burkoló anyag, stb.) részletes műszaki adatokkal rendelkezzünk, mert a páradiffúziós számításokat fokozott figyelemmel kell elvégezni, mivel a burkolat nagy páraellenállása miatt lecsapódás alakulhat ki a szerkezetben.

Hőszigetelés a szerkezetben


A hőtechnikai előírások szigorodásával egyre ritkábban lehet a követelményeket egyrétegű falszerkezettel kielégíteni. A réteges falak hőszigetelő képessége szabadon választhatóvá válik a jól megválasztott hőszigetelő-anyag vastagság révén. A szabadságnak viszont ára van: gyakran merülnek fel ugyanis páratechnikai kérdések, amit néha nem kellő alapossággal járnak körül. Nézzünk néhány érdekes esetet, számításokkal illusztrálva. A falszerkezetek ellenőrzése a Winwatt program segítségével történt. Itt jegyezzük meg, hogy az ingyenes WinWatt program regisztráció után letölthető a honlapunkról.

 

Réteges falak kiszellőztetés nélkül

A homlokzatképzés egyik nagyon esztétikus változata a téglaburkolat. Önmagában, hőszigetelés nélkül nem egyszerű a 0,3 W/m2K hőátbocsátási értéket elérni, ezért hőszigetelésre szükség lesz. A számítások szerint, amennyiben légrés nélküli szerkezetet készítünk, bizonyos esetekben kondenzációra számíthatunk. Különösen veszélyes ilyenkor a szálas anyag alkalmazása, mert a külső téglaburkolat páradiffúziós ellenállása nagyságrendekkel haladja meg a kőzetgyapotét, és így nem teljesül a „kifele nyitott” szerkezet követelménye. Az ugrásszerűen megnövő páraellenállás miatt lecsapódó nedvesség a téglaburkolat hideg, belső felületén nem csak a hőszigetelést áztatja, hanem fagykárokhoz is vezethet. Éppen ezért, légrés nélküli szerkezeteket csak páratechnikai számításokkal ellenőrizve szabad megtervezni!

Segít a problémán, ha a magszigetelés anyaga nem nagyon kis páraellenállású, mert így az egyes rétegek ellenállása nem különbözik jelentősen. Egy B30-as fal és falburkoló tégla közé elhelyezett 10 cm vastag EXPERT lemez esetében a szerkezet megfelelő, míg a 11 cm vastag kőzetgyapot hőszigeteléssel készülő, ugyancsak 0,28 W/m2K hőátbocsátási tényezővel bíró légrés nélküli falazat nem megfelelő, mert a feltöltési idő rövidebb a fűtési idénynél (180 nap), mintegy egy hónap alatt eléri a telítési nedvességet. Ez azt jelenti, hogy az ilyen szerkezetben egy hónap után elkezdődik a páralecsapódás, ami jelentősen rontja a falszerkezet hőszigetelő képességét. A biztonságos megoldás tehát ilyenkor vagy a lépcsős élképzésű polisztirol alkalmazása, vagy az átszellőztetett légréteg biztosítása.

Átszellőztetett réteges falak

A kiszellőztetett légréssel épített falak páratechnikailag megbízható, kiváló minőségű szerkezetek és hatékonyan csillapítják a nyári hőterhelést is. Amennyiben kellő mértékű hőszigeteléssel párosul, a lakások különösen nagy energiaigényű nyári hűtése nem lesz szükséges. A szerkezet kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a hatékony átszellőzéshez legalább 5 cm-es vastag légréteget kell betervezni. Szálas hőszigetelő anyag alkalmazása esetén a szellőző levegő átöblítheti a szigetelést; ennek elkerülésére kasírozott lemezeket kell alkalmazni.