Sorry, the requested view was not found.

The technical reason is: No template was found. View could not be resolved for action "webPushNotification" in class "Seam\SeamTemplate\Controller\TemplateController".

Merre megy a pára?

A hazai szakirodalom egyik legjobb, a szigeteléssel foglalkozó könyvében* ezt találjuk: ”A szerkezeten lévő rések, repedések, valamint az építőanyagok pórusai nem tudják a szellőztetés feladatát ellátni. A szükséges légcsere biztosításához a réseken keresztül a szélcsendes időben olyan sok és nagy lyukakat kellene az épületszerkezetnek tartalmazniuk, ami a lakóknak a hideg téli napokon vagy szeles időben kellemetlenséget okoz… Az építőanyagok kicsi páraáteresztésük miatt egyáltalán nem tudnak a belső helyiségek páraelvezetésére kihatni.”

A fenti mondatokat a lengyelországi Instytut Techniki Budowlanej (ami megfelel a magyarországi ÉMI-nek) kutatói** mérésekkel és számolásokkal támasztják alá. Egy többlakásos épületben lévő átlagos, 65 m2-es, négy személy által lakott lakás határoló szerkezetét vizsgálták meg páratechnikai szempontból, különböző rétegrendek és hőmérsékleti viszonyok esetében.

A mintalakás külső határoló falai 25 cm vastag tömör téglából készültek, és összes felülete (az ablakok beszámítása nélkül) 30 m2. Az irodalmi értékek alapján a használat során óránként 300 g pára termelődik a lakásban. A számítások során 3 variációt elemeztek:

  • szigeteletlen falak,
  • 12 cm vastag expandált polisztirolhabbal hőszigetelt falak,
  • 12 cm vastag ásványgyapottal készült lemezekkel hőszigetelt falak.

A hőszigetelő rétegre kis diffúziós ellenállású ásványi vakolat került. Megjegyezzük, hogy hasonló számítások elvégzése a külső falként használt másféle anyagokkal (üreges tégla, üreges beton) nem szükséges, mivel az ezekből az anyagokból készült falak hasonló diffúziós ellenállással rendelkeznek.

A szellőző levegővel távozó pára mennyiségének kiszámításához két értéket vettek figyelembe: Az 1999/2000-es szezonban több tucatnyi varsói lakásban az ITB Hőfizikai Intézete (Zakład Fizyki Cieplnej ITB) által végzett kutatás alapján az átlagos légcsere értéket (n=0,8 1/h), valamint a jól záró ablakokkal rendelkező lakásokban uralkodó gyenge légcsere értéket (n=0,3 1/h). A számításokat 20 °C belső levegő hőmérsékletet és kétféle külső hőmérsékletet (0 °C és -20 °C) feltételezve végezték el; ilyen hőmérséklet értékek mellett a külső levegőben lévő vízpára-tartalom értéke: 3,0 és 0,6 g/kg. A számításokat 75 g/h - 600 g/h nedvesség terhelés és 0,05 - 1,0 1/h közötti légcsereszám közötti tartományban végeztek el, hogy kimutassák, milyen hatással vannak ezek a változások a külső falakon keresztüli nedvességtranszportra. Itt jegyezzük meg, hogy egészségügyi okokból a légcsereszám nem lehet kisebb, mint 0,5 1/h.

A következő diagramok a külső falakon keresztül történő diffúziós páraáram és

  • a fal hőszigetelésének fajtája,
  • a helyiségben termelődő pára mennyisége,
  • a légcsere gyakorisága, valamint
  • a külső levegő nedvessége

közötti összefüggéseket ábrázolják.

Az 1. ábrán a külső falakon keresztüli, diffúziós páraáram látható, a hőszigetelés fajtájának (vagy hiányának), illetve a légcsereszámnak a függvényében. Látható, hogy a nedvesség eltávolításában elenyésző szerep jut a határoló falaknak, mivel majdnem az összesnedvességet (több mint 97 %) a szellőzés távolítja el még akkor is, ha a légcsere mértéke csekély.

Abban az esetben, amikor a légcsere legalább átlagos mértékű, a lakóhelyiségekből eltávolított páraáram legfeljebb 1%-a diffundál át a külső falakon keresztül.
A hőszigetelő anyag fajtájának nincs számottevő befolyása a falakon keresztül haladó páraáramra. A polisztirolhabbal hőszigetelt és a nem hőszigetelt falakon keresztül átdiffundált páraáram közötti különbség mértéke egy átlagos lakásra vetítve legfeljebb a 4 g/h értéket éri el, tehát elenyésző azzal a mennyiséggel szemben, amit a szellőzés távolít el (kb. 300 g/h). Ennél kisebb befolyással van a külső levegő hőmérséklete.


1. ábra: A távozó pára mennyisége az egyes irányokban

Az 1. ábrán látható eredmények jobb értelmezése érdekében megjelöltük a szellőzés révén távozó pára mennyiségét is. Látható, hogy amennyiben a légcsereszám 0,3 1/h és 1,0 1/h között van (vagyis a leggyakrabban előforduló értékek), a szellőzéssel távozó páraáramhoz képest a külső falakon keresztül diffúzióval távozó páraáram - függetlenül a hőszigetelés fajtájától - kis mértékű.

A 2. ábrán a külső falakon átdiffundáló páraáram látható, a szigetelés fajtájának, a légcsere gyakoriságának, valamint a lakásban keletkező pára mennyiségének függvényében.

 


2. ábra: Páraáram a falon keresztül

A 2. ábrából az következik, hogy a külső falakon átmenő páraáram mértékét főleg a szellőzéses légcsere, kisebb mértékben a lakásban termelődő pára mennyisége, valamint a felhasznált hőszigetelés fajtája befolyásolja. Viszont még a nagyon nagy nedvesség terhelés és alacsony légcsere mellett sem lépi túl a 15 g/h értéket a falon keresztül átdiffundált vízpáraáram nagysága, vagyis sokkal kevesebb pára tud a falon keresztül távozni, mint amennyit egyetlenegy – a lakásban tartózkodó – ember termel.

Elemezve a „falak lélegzésének” kérdését, fel lehet tenni azt a kérdést, hogy a külső falakon keresztül távozó pára befolyásolhatja–e a lakás levegőjében a relatív nedvesség csökkenését. A számítások eredménye a 3. számú ábrán látható. Látható, hogy csak a szellőzés szinte teljes hiánya mellett van észrevehető különbség. A 0,3 1/h-t meghaladó légcsere esetében a relatív légnedvesség különbsége a „lélegző” (nem hőszigetelt) és a „nem lélegző” (hőszigetelt) falak között nem lépi túl a 2 %-os értéket, azaz nincs gyakorlati jelentősége. Adott nedvesség terhelés mellett egyértelműen látható, hogy a helyiség relatív nedvessége nem a falak hőszigetelésétől függ, hanem a szellőzés hatásfokától.


3. ábra: A lakásban mérhető relatív légnedvesség függése a falak hőszigetelésének fajtájától és a szellőzéses légcsere gyakoriságától

Következtetések:

  • A tömör téglából épült, átlagos lakás külső falain keresztül a teljes páraáram 0,5 - 3%-a halad át – ez a nem számottevő eltérés elsősorban a szellőzés hatásfokától és a helyiségben termelődő nedvesség mennyiségétől függ, kisebb mértékben pedig a falak hőszigetelésének fajtájától, valamint a külső levegő páratartalmától.
  • A külső falak nem képesek még részben sem átvenni a szellőzés szerepét a pára eltávolításában, mivel az eltávolítandó vízpára mennyisége többszöröse annak, amennyi valóságos körülmények között diffúziós úton át tud hatolni a lakás külső falain.
  • Nincs tehát indoka annak, hogy falak esetében a páraáteresztés biztosításának vélt érdekében, olyan költséges és összetett szerkezeti megoldásokhoz nyúljunk, aminek a kivitelezése fokozott figyelmet és precizitást, alapos szaktudást követel meg. A helyiségek páratartalmának szabályozásáért nem lehet a külső falakat felelőssé tenni –még ha polisztirolhabbal hőszigetelték is azokat –, nem tehetünk úgy, mintha a „nem lélegző” falak miatt lenne túl nagy a páratartalom a lakásban. A számítások eredményei egyáltalán nem jogosítanak fel speciális, a lakóépületek ervezésére vagy korszerűsítése vonatkozó – a külső falrétegek és/vagy hőszigetelések minimális diffúziós ellenállásának biztosítására irányuló - ajánlások megfogalmazására.

Itt jegyeznénk meg, hogy a „lélegző falak” híveinek az sem szokott feltűnni, hogy míg a családi ház földszintjén költségekre tekintet nélkül erőltetik a fokozott páraáteresztést, addig a tetőtérben – helyesen! – a hőszigetelés belső oldalán párazáró fóliát helyeznek el.

* Épületszigetelési kézikönyv, szerkesztő Fülöp Zsuzsanna, Verlag Dashöfer Budapest, 2006
** Ściany nie oddychają ! " Andrzej BOBOCIŃSKI Mgr inż., Instytut Techniki Budowlanej, Jerzy A. POGORZELSKI - Prof. dr hab. inż., Instytut Techniki Budowlanej.