Változó hőátbocsátási tényezők 2018-tól

2018. január 1-től az eddigieknél sokkal szigorúbb előírások vonatkoznak a lakóépületek hőszigetelésére. Ennek oka, hogy változik az épületek egyes szerkezeti elemeinek megengedett hőátbocsátására vonatkozó határértéke, az úgynevezett „U érték”. A szigorodó szabályozás a hőveszteséget hivatott csökkenteni a falakon 47%-kal, lapostetőkön 32%-kal, padlókon pedig 40%-kal a korábbi előírásokhoz képest.

Elemzések szerint egy átlagos magyar épület fűtésére fordított hőmennyiség 20-35%-a a falakon, 15-20%-a a tetőn, 10-25%-a a nyílászárókon át, 10-15%-a pedig a födémen és a padlón keresztül vész el, mert az épületszerkezeti elemek hőátbocsátására vonatkozó szabályozás hazánkban eddig túlságosan megengedő volt.

A 2018-ban használatba vett családi házakra a ma érvényben lévő szabványoknál nagyjából 40%-kal szigorúbb előírások fognak vonatkozni, vagyis a falakat, nyílászárókat, födémeket már most a 2018-tól életbe lépő energetikai követelmények szerint kell terveznünk és kiviteleznünk.

 

Mit érdemes tudniuk az új energetikai elvárásokról azoknak az építkezőknek, akik most terveznek házépítést vagy bármilyen nagyobb felújítást?

Ahhoz, hogy építési engedélyt kapjunk, újonnan épülő házunknak meg kell felelnie egy sor követelménynek, jogszabálynak – ezek egyike az az elvárás, hogy házunk legalább  minimálisan elvárt energiahatékonyságú legyen.

Az épületekre vonatkozó előírások egy három lépcsős elvárásrendszerben öltenek testet. Ennek lényege az, hogy

  • konkrét minimum-elvárások jelennek meg minden egyes fő épületszerkezetre nézve (falak, nyílászárók, tető, zárófödémek, stb.) – egy minimálisan elvárt hőátbocsátási tényező (U-érték, W/m2K) formájában. Ez az, amit egy laikus építkező is viszonylag könnyen értelmezhet.
  • elvárások fogalmazódnak meg arra nézve, hogy az  összes határoló szerkezeten keresztül (falak, lábazat, tető, alap) együttesen mekkora lehet a maximális hőveszteség. Ebbe már sok egyéb szempont is belejátszik (pl.  a hőhidak), ezt már csak szakember tudja kiszámítani. A teljes hőveszteséget az ún. fajlagos hőveszteség-tényezővel fejezik ki – a rendelet erre nézve is meghatároz egy minimum-értéket;
  • a legmagasabb szinten már megjelennek gépészeti szempontok is, azaz azt is figyelembe veszik, hogy mekkora hatásfokkal állítjuk elő a fűtéshez/hűtéshez szükséges energiát, mennyi megújuló energiát termelünk, mennyire használjuk ki a passzív energiaforrásokat (gyakorlatilag a Napot).

A végeredmény egyetlen mérőszám, az összesített energetikai jellemző (kWh/m2/év-ben mérik), ez jellemzi az épület fajlagos primer energiaigényét. Erre is vannak elvárások, és ez képezi az energiatanúsítás során megállapított osztályba-sorolás (A+, A, B, stb.) alapját is.


Ezeket az elvárásokat először a 7/2006 TNM rendeletben fogalmazták meg – az ebben deklarált hőtechnikai követelményeket szigorítja jelentősen a 2015. január 1-jén életbe lépő   20/2014 (III.7.) BM rendelet! 

Ez a szigorítás leglátványosabban az imént felvázolt “első szinten” érhető tetten, melyben minden lényeges épületszerkezetre nézve megfogalmazódik egy minimum-követelmény: azoknak az építőelemeknek, melyek ezekre a helyekre kerülnek legalább ilyen hőtechnikai tulajdonságokkal kell rendelkezniük. (Egy  épületelem maga ugyanakkor állhat több alkotórészből – egy külső fal például falazóelemekből, az ezeket összekötő habarcsból (vagy más ragasztóból), a rákerülő szigetelésből és a belső-külső oldali vakolatból/festékből. Ilyenkor ezek együttesének kell megfelelnie a minimálisan elvárt hőszigetelési követelményeknek.)

A szerkezetek hőszigetelő képességét az ún. hőátbocsátási tényezővel (U-érték) fejezik ki.

Az alábbi táblázatban bemutatjuk azt, miként változtak az új rendeletben a régihez képest a szerkezetek hőszigetelésére vonatkozó határértékek. (A táblázatban egy harmadik oszlopot is feltüntettünk: ebben még az új rendeletben foglaltaknál is szigorúbb követelmények szerepelnek. Ez volt a szakma közös javaslata a döntéshozók felé, melyet a Magyar Mérnöki Kamara terjesztett elő. Ennél végül egy kicsivel megengedőbb változat került a rendeletbe.)

Milyen vastag szigetelést válasszunk, hogy megfeleljünk az új, szigorúbb hőtechnikai elvárásoknak?

A címben feltett kérdésre nem adható egyértelmű válasz, hiszen minden szerkezet más és más.

Segítségül összeszedtünk néhány jellemző szerkezeti megoldást, bemutatva, hogy az egyes megoldások esetén legalább hány centiméteres szigetelési vastagsággal teljesíthetők a korábbi táblázatban bemutatott, az új, szigorodó hőtechnikai elvárások. (A táblázatban fehér és szürke EPS szigetelések beépítésével adjuk meg az egyes értékeket.)