Energiahatékony felújítás – merre, hova?

Többszöri halasztás után talán jövő év július 1-vel életbe lép az új épületenergetikai szabályozás, ami szerint az új épületeknek már meg kell felelniük a közel nulla követelménynek, vagyis energiafelhasználásukat a meglevő lakásállományhoz képest radikálisan alacsonyabbra kell szabni. A rendelet a régi épületek felújítását is szabályozza, de ha valaki nem akar belevágni a felújításba, akkor továbbra is energiapazarló lakásban fog élni.

Hazánkban körülbelül négymillió lakott lakás van, melyek különböző időkben, különféle energetikai színvonalon épültek. Ma hozzávetőleg 2 millió olyan családi házat használnak, melyek 1980 előtt épültek – vagyis az első olajválság, az épületenergetikai felvilágosodás előtt.  Ha 2050 előtt szeretnénk ezeket rendbe tenni, úgy évente 100 - 150 000 lakást kellene felújítani, melyek fele családi ház. Ez egy harminc éves projekt lenne, túl gyorsnak nem lehet nevezni, mégis, a jelenlegi ütemhez képest jókora növekedést kellene látnunk hozzá. A 2015-ös Nemzeti Épületenergetikai Stratégia 700 ezer lakás felújítását tervezte 2020-ig, ez megfelelne az elvárt ütemnek, de pontosan nem tudni, ebből mennyi valósult meg. Vélhetőleg jóval kevesebb, mert az elmúlt években nem volt vissza nem térítendő támogatás, csak visszafizetendő hitel, amit 24 000-en vettek igénybe. Volt ehelyett állami program a középület felújításra, de ez a lakók komfortját, energiaköltségét ez nem javította.

Pedig nem csak személyes okokból kéne erőltetni a felújításokat. A végső energiafelhasználásunk közel 40%-át az épületek fogyasztják, egyharmadát a háztartások. Arányaiban különösen sokat fogyasztanak a szegényebbek, akik az Otthon Melege programba sem tudtak belépni az utófinanszírozás miatt. Az energiaszegénységben élőknek nincs felhalmozott tőkéje a felújításokra. Ha őket nem tudjuk bevonni a rendszerbe, a klímasemlegesség elérése 2050-re illúzió.

Bár a sajtóban megjelenő hírekből azt lehetne gondolni, hogy folyamatos a felújítás, akár támogatással, akár nem, de a valós helyzet lényegesen árnyaltabb. Nagyon kevés az úgynevezett mély- (komplex, több részre kiterjedő) felújítás, gyakran csak részleges felújításra futja a pénzből és az elhatározásból. Márpedig ezektől legfeljebb 10-30%-os megtakarítás várható el, míg a teljes körű felújítás 60-80%-os megtakarítást eredményez.  A Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) felmérése szerint az elmúlt 5 évben a lakosság 57%-a végzett valamilyen energiahatékonysági beruházást. Ez nagyon magas adatnak tűnik, de jobban megvizsgálva már nem olyan szép a helyzet. A legtöbb esetben ugyanis a fejlesztés indoka az volt, hogy valami elromlott, elöregedett, és igazából csak a minőségi csere hozott megtakarítást. A felújítások 76%-a részleges volt (saját tapasztalat, hogy vannak társasházak, melyek csak az épület északi oldalát szeretnék szigetelni – ettől aztán ne várjunk rezsicsökkenést!). Viszont a szakszerűtlen beruházások könnyen vezethetnek oda, hogy nemhogy energiamegtakarítást nem tudnak realizálni, de még járulékos problémákat (pl. hőhidak és az általuk kiváltott penészesedés) is magával hozhat, ami mások felújítási hajlandóságát is ronthatja (megint csak saját példa: A szomszédom is leszigetelte, aztán hogyan járt!). Komplex, megtervezett mélyfelújításokra lesz szükség, ha a célokat el akarjuk érni. Ehhez pedig ott kell támogatni a tulajdonosokat, ahol nem tudnak, vagy nem akarnak költeni: a tervezésre, illetve az energiaszegénységben élőknél az előre finanszírozásra is. Mert azokat az épületeket, melyeket most részleges újítanak fel, gyakran elvi hibás 5-6 cm vastag hőszigeteléssel, azokhoz 2050-ig szinte biztos, hogy nem fognak hozzányúlni.

Terv éppen lenne a felújítások ütemezésére. Az ITM által elkészített Hosszú Távú Felújítási Stratégia (https://ec.europa.eu/energy/sites/default/files/documents/hu_2020_ltrs.pdf) 2050-re a közel nulla energiaigényű épületek részarányát 90%-ban határozta meg. Ez rendkívül ambiciózus cél, cinikusan megjegyezve ezt úgy lehet elérni, hogy a legtöbb mai épületet 2050-ig eldózerolják (a vályogépületeknek mintha tényleg ezt a sorsot szánnák).  Mert a 2020-as adatok alapján a családi házak 63%-a még egyáltalán nem szigetelt! Ez egy óriási potenciál, de a hibás felújítás ennek az elpazarlását fogja jelenteni. És ebbe az irányba mutat a most meghirdetett napelem program is: egy olyan épületre, amelyből dől ki a meleg, nem érdemes megújuló energiaforrást telepíteni. Már csak azért se, mert a lakókomfortot ez nem fogja javítani, szemben a hőszigeteléssel, ablakcserével, ahol a melegebb belső felületek révén sokkal otthonosabb lesz a lakás. Utána, a lecsökkent energiafogyasztás megújuló energiával való részleges vagy teljes kiváltása már ésszerű beruházás lehet. Ahogy egy internetes kommentelő megjegyezte, a szigeteletlen házon a napelem olyan, mint télen egy fűthető strandpapucs. Megtervezett, körültekintő fejlesztésekre, hosszútávon kiszámítható támogatási rendszerre van szükség. És persze megint a civil kezdeményezések hajtják a kereket. A megalapozott felújítást segíti elő az a magyar szakmai szervezetekből (többek között a MEHI-ből is) álló konzorcium, mely Nagykanizsán létrehozta az első RenoPont irodát, és várható a budapesti iroda megnyitása, illetve egy részletes tájékozódásra használható online platformot is készít. Nagy szükség van erre, mert a Habitat for Humanity szerint „Magyarország nem él azzal a lehetőséggel, hogy energiahatékonysági és egyéb felújítási programokkal érdemben javítson az EU-s összehasonlításban rossz lakáshelyzetén”.

Az építészfórum.hu és a 444.hu cikke alapján