Teszünk rá – de mennyit?

Szigetelt padlószerkezetek terhelhetősége

A hőszigetelő anyagokat, és különösen az expandált polisztirolhab termékeket alapvetően a nyomófeszültségük szerint csoportosítjuk. Különösen fontos ezt szem előtt tartani a padlóknál, ahol folyamatos közvetlen terhelést kapnak az anyagok.

A szilárdsági jellemzők meghatározzák, hogy milyen terhelésnek kitett padlókba alkalmazhatjuk az egyes szigetelőanyagokat. A padlószerkezetek terhelése széles tartományban változhat a normál lakóhelyiségtől a nehéz gépjárművel járható padlókig, ezért az úsztatóréteg és az esztrich tulajdonságait (szilárdság, vastagság, stb.) a konkrét igénybevételnek megfelelően kell megválasztani. Az úsztató réteg vastagsága a hő- és/vagy hangszigetelési követelményektől függ, mértéke a 2 cm-től a több tíz centiméterig terjedhet. Kétrétegű fektetés nem kizárt, sőt hőszigetelési szempontból némileg kedvezőbb is, mivel az eltolt fugával rakott rétegek között nem alakul ki átmenő hézag, ami kismértékben rontani tudná a szigetelési értéket.

Úsztatóréteg terhelhetősége

Az EPS termékek esetében a terhelési vizsgálat nyomófeszültségi adatokat eredményez, mivel ezek az anyagok nyomás hatására nem törnek, így nincs határozott töréspontjuk se. A szabványos vizsgálat során azt a nyomófeszültség értéket adjuk meg, amely az anyag 10%-os összenyomódásához tartozik. Ez az a paraméter, ami alapján osztályozzuk a termékeket, így például az Austrotherm AT-N100 nevében is a „100” a 10%-os összenyomódáshoz tartozó nyomófeszültséget jelenti kPa-ban. Ez viszont nem alkalmas statikai méretezésre, mivel a szigetelő lemez ebben a tartományban már nem elasztikusan viselkedik és tartós méretváltozást szenved, illetve az összenyomódás mértéke miatt a felette levő esztrich is károsodhat. Ezért a statikai számításoknál a 2%-os összenyomódást tartják szem előtt, ami az előzőnek a 30%-a, vagyis az AT-N100 termék esetében 30 kPa, míg a nagyobb terhelésnek kitehető az AT-N150 50, illetve az AT-N200-as anyagok 66 kPa értékkel bírnak. Szemlátomást ezek jóval nagyobb értékek, mint a követelmény, de nem csak a terhelhetőségre kell figyelemmel lenni, hanem az összenyomódás mértéke is fontos. A vastagabb anyagok esetében – és a mai hőszigetelési követelmények egyre inkább erre terelnek minket – természetesen az összenyomódás milliméterben mért értéke is nagyobb lesz.  Felmerül a kérdés, hogy a nagyobb vastagság nem hozza-e magával a nagyobb szilárdságú termékek alkalmazását?

Nézzük meg egy konkrét példán. Egy egyszerű lakótér talajon fekvő padlójának 2 kPa hasznos terhet (amibe az esztrich önsúlyát nem számítjuk bele) kell elbírnia. Ide általánosságban az Austrotherm AT-N100 terméket javasoljuk. A termék a 2%-os összenyomódást 30 kPa terhelés esetén éri el. Mennyi lesz a maximális összenyomódás a valóságban? Az terhelés, az esztrich átlagos tömegét is figyelembe véve, 3 kPa lesz. Mivel ebben a tartományban a terhelés és az összenyomódás lineáris összefüggést mutat, a tized akkora terhelés tized akkora, 0,2%-os összenyomódást eredményez. Ez egy 20 cm vastag hőszigetelés esetében sem több, mint 0,4 mm, ami bőven tolerálható.